Szeretlek!

Van e ennél csinosabb szó,

pompás, fennkölt, odaadó,

egyetlen igaz hang ha szól:

Szeretlek! – ez így hallható.

Neked szánom eme hangszert,

hangját torkom forralja fel,

onnan ered maga a karakter,

s lelkem örömömmel tárja fel.

Beléd teszi apró magját,

füledbe ül, s onnan traktál.

Majd eléri bent szíved markát,

véredbe jut, s majd’ felzabál.

Őrizd meg ezt nekem kérlek,

Világom rejlik benne mélyen,

Szeretetem kis pislogó fénye,

Ősi erőm, alvó lényem.

Átadom, őrizd meg nekem,

Étele legyen szereteted,

Itala lelked végtelen ereje,

Bizalom, áldás, nyugalom, béke.

Kincsem mélyén ott a félelem,

Hogy nem leszek többé vele,

Költözik egy idegen testbe,

Vajon lesz majd ott is helye?

Kezed óvó, szemed biztat,

Karjaid tán ölre nyílnak?!

Adsz egy csókot, hisz a lelkem,

Remény gyúlt e hideg testben.

Mozdul, zsizseg, lázad, dobban,

Kezem tőle majd’ fellobban,

Kérlek újra, szeresd híven,

Édes kincsem, piros szívem!